Csak ezt a kimutatást, emailt, riportot, befejezem gyorsan, mielőtt felállok!- hangzik el napjainkban számos, több órája monitort fürkésző, szinte mozdulatlanul ülő munkavállaló szájából. Ilyenkor mindannyian a saját egészségünkből hitelezünk a munkáltatóinknak, pedig a kamat később fájdalmas lehet. A megelőzéshez fel kell mérnünk és kezelnünk kell a látásromlást és a fizikai állapotromlást előidéző tényezők mellett a pszichés tényezőket is.
Pénzügyesek, mérnökök, beszerzők, asszisztensek, vezetők, újságírók, adminisztrátorok és még sokáig folytathatnám a sort, mind használjuk az elektronikus dokumentáció és kapcsolattartás eszközeit munkánk során, hiszen ma már alapvető elvárás, hogy a számítógépünk segítségével gyorsan, hatékonyan intézkedjünk. A legfrissebb felmérés szerint egy magyar felnőtt átlagosan 10,4 órát tölt el a képernyő előtt naponta. Képernyős munkaköröknek nevezzük azokat, amelyek esetében szervezett munkavégzés keretei között legalább négy órán keresztül rendszeresen képernyős eszközt használunk.
A látásromlás oka
Normál helyzetben percenként átlagosan huszonkettő-huszonnégyszer pislogunk. Viszont ha sokáig mereven nézünk valamit, például a monitort, ez a szám hét-tízre csökken. A kevesebb pislogás a szem kiszáradásához vezet, ez pedig a látás minőségének a romlásához. Egy számítógépes munkahelyen további tényezők is terhelhetik a szemet, így a folyamatos légkondi, a huzat, a túlzott vagy vibráló megvilágítás, tükröződés, a természetes fény és a távolra nézés lehetőségének hiánya. Szemlencséink rugalmassága korunk előre haladtával természetes módon is folyamatosan csökken (Presbyopia), látásunk romlik. A csökkenő éleslátást pedig legtöbbször akaratlanul azzal kompenzáljuk, hogy közelebb ülünk a monitorhoz, amivel még rosszabbat teszünk.
A mozgáshiány hátrányos következményei
A gép előtt töltött, mozgásszegény életmód súlyos veszélyeket rejt magában, nem hiába, hogy az ülőmunkát jó ideje csendes gyilkosként is emlegetik. Ez tulajdonképpen egy huzamos ideig fennálló kényszer testhelyzet, ami egyoldalú, statikus terhelést ró az izmokra, amelyek így rövidülésre, tónusfokozódásra hajlamosak, az izomzatot ellátó erek nyomás alá kerülnek, nem tudják ellátni tápláló funkciójukat, romlik az izom vérkeringése, fájdalmassá válik. A nyaki, tarkótáji fájdalom nagy valószínűséggel a monitor rossz elhelyezésének következménye, a deréktáji panaszok oka az ergonómiailag nem jól tervezett ülőalkalmatosságban keresendő, míg a kéz, illetve csukló fájdalom a helytelen gépelési technika velejárója. A gerinc fájdalmas betegségei mellett az ülőmunka a belső szervekre is rossz hatással van, a különböző anyagcsere zavarok, az agyvérzés, a szívinfarktus, a szívnagyobbodás és a vesebetegségek rizikófaktorát is növeli. A hosszú ideig lógó helyzetben lévő lábakban romlik a keringés, ez visszerekhez, de trombózishoz is vezethet.
Pszihoszociális tényezők
A fentiekben felsorolt fizikai tényezők nem választhatók szét és pszichés hatásoktól, ugyanis a fokozott stressz kihat a mozgásunkra is, például arra, ahogyan munkavégzés közben ülünk. A képernyős ülőmunkát végzőknél, munkakörtől függően jellemző a túlzott, vagy monoton munkaterhelés, elégtelen kommunikáció, a támogatás hiánya, egymásnak ellentmondó elvárások tisztázatlansága, a döntési kényszer, a munkahely bizonytalansága, a munkavégzés módjába való beleszólás hiánya vagy sajnos a lelki zaklatás, diszkrimináció, erőszak is. Hasonlóan a fizikai munkahelyi veszélyforráshoz, a pszichoszociális kockázati tényezők sem hatnak egyformán minden munkatársra, de sajnos a stressznek való hosszú ideig tartó kitettség mentális egészségromláshoz is vezethet, negatív érzelmi vagy magatartásbeli változásokat is okozhat, így például memória vagy koncentráció zavart, döntési nehézségeket, kiégést, szorongást vagy depressziót is.
Elavult jogi szabályozás
A vonatkozó hazai előírás, az 50/1999. (XI. 3.) számú Egészségügyi Minisztériumi rendelet, a képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről, idén már húsz éves. Vagyis az elmúlt húsz év jelentős technológiai vívmányait nem tartalmazza, a hagyományos katódsugárcsöves képernyők korában íródott, nem ismeri a modern, a szem számára alacsonyabb terheléssel bíró monitorokat, ahogyan nem ismeri a laptopot és a tabletet sem. Átdolgozása nagyon időszerű lenne annak érdekében, hogy a munkaadók a jelen kor irodáiban is alkalmazni tudják és valóban segítségül szolgáljon az egészségkárosodás megelőzésében.
A munkáltató kötelezettségei
A fenti rendelet nagyon fontos előírásokat tartalmaz, előírja, hogy először is a munkáltató (által megbízott munkavédelmi szakember) kockázatértékelés keretében mérje fel és értékelje az adott munkahelyen fennálló tényezőket. A munkafolyamatokat úgy szervezze meg, hogy a folyamatos képernyő előtti munkavégzést óránként legalább tízperces, össze nem vonható szünetek szakítsák meg, továbbá a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje a napi hat órát ne haladja meg. Vagyis minden ötven perc munkavégzés után tíz perc szünetet kell tartani, nem feltétlenül a munkában, de a képernyő nézésében mindenképpen. Ennek természetesen nem az adminisztratív betartása a fontos, hanem az, hogy valóban megszakítsuk a görcsös fókuszálást, picit fölálljunk, kinézzünk az ablakon, tornamozdulatokat végezzük, kis vállkörzéssel, nyakkörzéssel, s mindezzel oldjuk a feszültséget, a fizikait és a szellemit is. A munkáltató köteles továbbá a foglalkozás-egészségügyi orvosnál kezdeményezni a munkavállalók látásvizsgálatát a képernyős foglalkoztatás megkezdése előtt és ezt követően kétévenként, valamint amennyiben olyan látási panasz jelentkezik, amely a képernyős munkakörrel hozható összefüggésbe. A munkavállaló köteles részt venni a vizsgálatokon. Szükség esetén az orvos szakrendelésre utalja be a dolgozót és abban az esetben, ha ott megállapítást nyer, hogy nem megfelelő az addigi szemüvege, akkor a munkáltató saját költségére köteles ellátni a minimálisan szükséges, a képernyő előtti munkavégzéshez éleslátást biztosító szemüveggel. A rendelet 3. számú melléklete részletezi a képernyős munkahely kialakításának minimális követelményeit, különös tekintettel a képernyő, a billentyűzet, munkaasztal, munkaszék speciális jellemzőire. Rögzíti, hogy a munkahelyet úgy kell megtervezni és méretezni, hogy a használónak legyen elegendő tere testhelyzete és mozgásai változtatásához. Külön kitér a megvilágítással, tükröződéssel, fényvisszaverődéssel, zajjal, klímával és sugárzással kapcsolatos előírásokra is, majd az utolsó pontban rögzíti a szoftver-ergonómia elveit.
Hatósági ellenőrzés
A munkavédelmi hatóság kérésünkre megosztotta velünk, hogy a képernyős munkavégzéssel kapcsolatosan, jellegéből adódóan minimális a balesetek száma, viszont annál jelentősebb a foglalkozási megbetegedések kialakulása. Nehézséget jelent, hogy a foglalkozás egészségügyi orvosok nem ismerik fel és nem jelentik megfelelően ezeket az eseteket, annak ellenére, hogy az ő felelősségük, hogy az ilyen megbetegedéseket idejében kiszűrjék. A szemkárosodás, az ínhüvelygyulladás, a kéztő csatorna szindróma és számos egyészségügyi állapotromlás, alapos kivivizsgálást követően minősülhetnének foglalkozási megbetegedésnek. Tipikusan ilyen eset volt korábban a bányászoknál a szilikózis vagy a mosónőknél a kéz ízületeinek elváltozása. A pihenőidő betartásának ellenőrzése nem egyszerű feladat, leginkább magát a dolgozót tudják megkérdezni ellenőrzéskor a napi rutinjáról, azonnal egyértelművé válik a helyzet, amikor panaszt hallanak a körülményekre. Sajnos a legtöbb esetben hiányosságokat tapasztalnak a munkáltatóknál. Szabó Mihály, munkavédelmi szakember, kérdésünkre elmondta, hogy az a tapasztalata, hogy hiába van előírva a pihenőidő, a munkavállalók sietnek letudni a feladataikat. A munkáltató tudná a hétköznapokban ellenőrizni és betartatni velük, azonban ő is ellenérdekű fél ebben a helyzetben, hiszen számára is az a fontos, hogy minél több feladat elvégzésre kerüljön lehetőleg túlóra ellentételezés nélkül.
Megelőzés
Nagy szükség van az ergonómikus munkaterület kialakításán kívül a munkahelyi prevencióra és egészségfejlesztésre a képernyős munkavégzés okozta mozgásszervi betegségek csökkentéséért. Segítségünkre lehet ebben rendszeres testmozgás, a gyakori nyújtózkodás, a lépcső választása a lift helyett, szemünkkel a távolba fókuszálás, műkönny használata, flexibilisen állítható asztalok, deréktámaszok, lábtámaszok vagy akár egy modern applikáció, amely munkaidőben mindezekre figyelmeztet. Munkán kívül hasznos módszer a technikai elvonókúra, hogy legalább a pihenés ne a tévé képernyő előtt történjen.
