Mi a „jó” és a „rossz stressz”?
Szervezetünk állandó készenléti állapotban van a külső és belső ingerek észlelésére. Akkor kerülünk stresszes állapotba, amikor pszichológiai vagy fiziológiai jóllétünket veszélyeztető eseménnyel találkozunk, szervezetünk pedig hiperkészültségi állapotot hoz létre, olyan fizikai változások mennek végbe, amik a külvilágból érkező veszélyek esetén növelik a túlélési esélyeinket. Amikor egy adott veszély észlelését követően ténylegesen harcolunk vagy menekülünk, a stresszhormonok szétszóródnak és visszatér a szervezetünk belső dinamikus állandósága. A kiváltó tényező lehet egy valóban veszélyes helyzet, baleset vagy egy valódi tűzriadó az irodaházunkban, de lehet csupán az is, ha attól tartunk, nem tudjuk a feladatunkat határidőre befejezni és ezért elmarasztalást kaphatunk a vezetőnktől. A „jó stressz” pozitív élményekhez kötődik, motivál, ösztönöz, ezt érezzük, amikor kihívásokkal találkozunk, amikor magával ragad a versenyszellem, vagy akkor is, amikor izgatottan készülünk az esti randevúra. A baj azonban ott kezdődik, amikor a szervezetünk riasztórendszerét folyamatosan olyan jelzések hozzák működésbe, amelyeket veszélyesnek észlelünk, de valójában nem azok. Ilyen lehet egy indulatos szóváltás a munkatársunkkal, vagy ha a nyomtató már megint nem működik vagy ha lekésünk egy megbeszélést, a stresszhormonok nem tudnak természetes módon szétszóródni és mind érzeleg, mind fizikailag komoly pusztítást visznek véghez bennünk, ez a „rossz stressz”. Rövidtávon is könnyen észlelhető tünet a kollégák ingerültsége vagy lehangoltsága, fáradtság, türelmetlenség, bizonytalanság, szorongás. Hosszú távon a munkatársak figyelme könnyen elterelődik, egyre gyakoribbá válnak a hibák, csökken a munka iránti érdeklődés, elköteleződés és motiváció az elvárásoknak való megfelelésre, szaporodnak a fegyelmi problémák, a konfliktusok, az agresszív megnyilvánulások, majd sajnos a munkahelyi balesetek is.
Munkáltatói kötelességek
Mivel a munkáltató alapvetően felelős az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért, ennek érdekében köteles elkerülni a veszélyeket, illetve amennyiben ez nem lehetséges, köteles azokat számszerűen értékelni, majd a keletkezési helyükön minimális szintűre csökkenteni a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény előírásai alapján. Magyarországon közel tíz éve, 2008. január 1-től kötelező a munkáltatóknak a kockázatértékelés elkészítésekor a pszichoszociális kóroki tényezők hatását is értékelni, kidolgozni és megvalósítani a kockázatok csökkentésére szolgáló intézkedéseket. Már a munkaköri alkalmasság megítélésekor vizsgálni kell a fokozott pszichés terhelésnek kitett munkavállalókat, illetve a pszichoszociális kóroki tényezőknek kitett munkavállalókat. Magát, a kockázatértékelésre szánt kérdőívet összeállíthatja a vállalat munkavédelmi szakembere, amihez könnyen alkalmazható mintákat találhatunk szakmai honlapokon. Adott esetben arra is van lehetőség, hogy a teljes felmérést külső szakcégre bízzuk.
Fokozott pszichés terheléssel járó tevékenységek
Az egyes munkavállalók eltérően reagálhatnak ugyanolyan mértékű stresszre, ki jobban, ki kevésbé jól kezeli, az bizonyos azonban, hogy minél többször vagy hosszabb távon terheli a szervezetet, annál érzékenyebben érintheti azt. Vannak olyan munkakörök, amelyekben nagyobb valószínűséggel alakulnak ki a munkavállaló számára nehezen kezelhető helyzetek. Ilyen tevékenység például a különösen nagy felelősség viselése emberekért, anyagi értékekért, a döntéskényszer, a rutinszerű szellemi munka vagy a különböző munkaeszközök, technológiai folyamatok pontos, gyors váltogatása időkényszer vagy különleges figyelmi követelmény eseteiben, illetve általánosságban a képernyős munkahelyeken történő munkavégzés. Kifejezetten fontos a pszihoszociális kockázatértékelés azokban a munkakörökben, ahol az emberekkel foglalkozunk konfliktusveszélyes helyzetben. Ez történhet egy irodában vagy gyárban is, de tipikusan ilyen tevékenységek közé sorolandó a fogyatékossággal élő személyek környezetében tevékenységet végzők munkája elmeosztályokon, szociális otthonokban, súlyos fogyatékosok szociális intézményeiben, traumatológiai, intenzív osztályokon, krónikus és baleseti belgyógyászati osztályokon, onkológiai osztályokon, detoxikálókban, krónikus elmegyógyászati osztályokon, valamint drogambulancián is. (A munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet szerint)
A pszichoszociális kockázatok kezelése
A pszichoszociális kockázati állapot felmérése lehetőséget nyújt a problémás területek azonosítására, így célzott stresszcsökkentő beavatkozásokat tervezhetünk. Az lesz a legeredményesebb javítási akció, amit az érintettek bevonásával, közösen fogalmazunk meg. Lehet ez egy tréning, amelynek célja a lelki alkalmazkodás fejlesztése, a stressz-tűrő képesség növelése, stressz-kezelési, megküzdési technikák elsajátítása, konfliktuskezelés vagy egy komplex munkahelyi egészségfejlesztésre irányuló program, de találhatunk olyan területeket, ahol egy egyszerű munkaszervezéssel vagy karbantartással komfortosabbá tehetjük munkatársaink hétköznapjait.
Annak érdekében, hogy a kockázatkezelési rendszerünk hatékony legyen, a bevezetett intézkedések hatékonyságát, fenntartását folyamatosan ellenőriznünk kell és rendszeresen, de legalább három évenként felülvizsgálatokat kell tennünk, követve a bekövetkező változásokat.
Egyéni stresszkezelés
A fentiek mellett egyénenként különböző tevékenységek segíthetnek a stressz kezelésben, de általánosságban elmondható, hogy a stresszt könnyebb kezelni, ha nem egyedül bennünket ér. Az egyéni szorongásokat, konfliktusokat elfelejtjük, ha közös ellenséggel szemben vagy egy közös cél érdekében együttműködünk.
Kutatások szerint a leginkább elterjedt stressz- menedzsment technika a tévénézés, ezt követi a társaságba járás, a mozgás, séta, sportolás. További „stratégiák” közé sorolható a dohányzás és az alkoholfogyasztás, de megfigyelhető a túlevés is. Ha valaki sokáig stressz alatt él, evésbe menekülhet és meghízik, de ennek épp az ellenkezője is jellemző. Az olvasás hasznosabb technika, előfordul még a fürdés, a rádióhallgatás és a gyógyszerszedés is. Végül a relaxációs és meditációs technikák. Nekem, személy szerint a zene és a tánc nagyon segít, a zongorázás, a salsa órák vagy akár hazafelé iszonyú hangosan hallgatni az aktuális kedvenceimet és padlóig nyomni a gázt, ezen kívül nagyon jó hatással van rám a gyerekek és az állatok közelsége, szeretete, a síelés, a természet, a kirándulás és a víz, az úszás, vitorlázás. Az egyik barátom az ejtőernyőzésre esküszik, Apukám a crosszmotorozásra.
Ha az embernek problémái vannak a munkahelyén vagy a kapcsolataiban, akkor az előbbi „stresszmenedzsment” technikák alkalmazása alatt ugyan nem szembesül a problémákkal, de ez önmagában nem oldja meg azokat. A kikapcsolódás, legyen az egy kirándulás vagy olvasás, mind hasznos dolgok, amik segítenek ellazulni. Az általuk nyújtott komfortélmény azonban nem elegendő a stressz feloldására. A valódi megoldás, ha csökkentjük a csökkentjük a stresszhatások számát vagy növeljük az egyén stressztűrő képességét problémamegoldással, kommunikációval, közvetlenséggel és rugalmassággal.
